Még néhány nap és kezdődik az új tanév. Bizonyára mindannyiunk számára mást és mást jelent a tanévkezdés.
Vannak, akik szoronganak, izgulnak, és mérgelődnek a könyvek, füzetek csomagolása közben.
Vannak, akik még vígan nyaralnak, mert úgy döntöttek, hogy megélik a jelen csodálatos pillanatait, az iskola, óvoda úgyis mindenkit megvár.
Vannak, akik még mindig azon tanakodnak, hogy menjenek iskolába, óvodába vagy sem.
Vannak, akik még cserélgetik az intézményeket.
És aztán ki tudja, hányféle képpen vagyunk még!
Én úgy vagyok, hogy összeérnek a dolgaim.
25 éve vezetem a Maci Alapítványi Óvodát. Ennyi év tapasztalata, felismerései kellettek ahhoz, hogy most végre megértsem a gyerekkor teljességét, megtegyem azt, amire hív a lelkem. Legyen az ovi előtt és utána is valami, amit össze lehet fűzni, egyben lehet látni, megélni és a családok felé támogatást, és egyben nyugalmat is adni.
Végiggondolod, elképzelitek milyen csodálatos egy egy éves kisgyerek életútját végigkövetni egészen 14 éves koráig? Esetleg 18 évig? Milyen nyugalom ez a család számára? Milyen fejlődési lehetőség egy együttműködő közösség számára 13-14 év?
A Maci alapítványnál most ez történik, hiszen szeptember 3-án a Maci Ovi mellett elindul a Dobó Katalin Tanulóközösség, valamint a Családi napközi is.
A három intézmény egy intézmény a gyakorlatban, szoros kapcsolatot ápolunk majd. Olyanok leszünk majd, mint egy több generációs nagy család, ahol jól megférnek egymással az apróságok, és a lassan tinédzser korban lévő gyerekek.
Izgalommal várom, várjuk a szeptemberi indulást.
Láttatni szeretnénk, hogy az Életünk egy folyamat, amelyet nem érdemes darabokra szedni, mert minden az evolúció irányába halad, és semminek soha sincs vége.
Hálával köszönöm meg a SZÜLŐK-nek, MUNKATÁRSaknak a bizalmat, a bátorságot, az elköteleződést a közös felkészülést a 2018-19-es tanévre.
