Minőségi én időt, amikor csak rólam van szó, a saját magam megismeréséről, fejlődésről.

Ezáltal nagyon sok felismerést, megértést, ami közelebb vitt az elfogadáshoz több területen is.

Figyelmességet, amit a Mentoromtól kaptam és kapok, mindig 100 %-ban csak rám figyel. Ezzel együtt megértést, biztonságot, nagyon sok biztatást és elismerést.

Megtanított arra, milyen óriási ereje van, ha mélyen befelé figyelek. Voltak házi feladatok (Pl. a félelmek, árnyékoldalak összeírása), amik nagyon komolyan szembesítettek önmagammal.

Felismertem, hogy milyen fontos önmagam szeretete. Folyamatos törekvés és feladat nekem, hogy megengedjek magamnak olyan dolgokat, ami engem boldoggá tesz és önbizalmat ad ahelyett, hogy pl. a házimunkát csinálnám. Az idő, amit pl. edzéssel töltök, kivesz az otthonnal kapcsolatos feladataimból. Ezt még tanulom a helyén kezelni.

Tanulom folyamatosan az értékrend felállítását. Jobban tudom pl. rendszerezni a dolgokat „fontos és sürgős” szempontok szerint.

Sokkal hamarabb felismerem, ha valamit el kell engednem, mert már nem szolgál, ha tovább ragaszkodom hozzá.

Hamarabb felismerem, ha az egó „enni kér” vagy „túlkapatja” magát. Hamarabb vissza tudom magam fogni, ha mondjuk kiabálok.

Ezek mind olyan dolgok, ami folyamatban van, sajnos még nem a minden pillanatot jelenti, tehát még semmire nem mondanám, hogy már az enyém.

Nyomatékosult bennem, hogy milyen óriási ereje van a naplóírásnak még akkor is, ha sokszor fáradt és kedvetlen (lusta) vagyok hozzá.

Közelebbi és kiegyensúlyozottabb kapcsolatom van Marcikával.

Jobban tudok már olvasni a tükörből. Van még, hogy nem megy, de most már hamarabb látom, hogy mi miért történik bizonyos esetekben.

Érzem milyen ereje van, ha a jelenben vagyok.

Tapasztaltam, milyen igazából döntést hozni. Amikor nem csak az ész, de a szív is pontosan tudja, hogy mit kell tennem. A kettő együttes találkozásából csodadolgok születnek, hiszen támogatás is érkezik rá.

Javult a kapcsolatom apukámmal. Jókat vigyorgok már a reakcióin ahelyett, hogy felidegesíteném magam rajta.

Több időt szánok magamra. Az olvasásra, a megfigyelésre, a barátnőzésre, a csendre. Sokkal jobban igénylem a csendet, mint korábban.

Elkezdtem sportolni!!! Rendszeresen! Megértettem, hogy ez a hosszú és egészséges élet alapja, ezzel tudom magam ’tartósítani’ J sokáig, hiszen van 3 gyermekem! Szükség lesz még rám egy darabig! És önmagam biztatására, a korlátaim feszegetésére és tágítására is nagyon jó. Önbizalmat és kitartást, valamint önfegyelmet ad. Figyelek jobban a táplálkozásomra, csökkentettem a cukor és szénhidrát bevitelt, kevesebbet nassolok.

Magabiztosabb vagyok a gyerekekkel kapcsolatos kérdésekben (van még hová fejlődni), de új szabályok kialakításában és betartásában is járatosabb vagyok.

Napi imám, amit a legsűrűbben alkalmazom: „Történjék minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb!”

Tetszik az irány és az eddigi út, amit bejártunk közösen, ezért úgy gondolom, folytatom a közös munkát! 🙂